2007. szeptember 27., csütörtök

In medias res....avagy...máris a közepébe vágok!

szóval sétálok a barátaimmal minap az utcákon… és jönnek velünk szembe amolyan egyforma figura népek.Fiatalok, hangosak, olykor nagyon hangosak, isznak, káromkodnak, köpködnek, szemetelnek látszólag vidámak… mégis mintha gyászolnának… fekete ruhák, hajak, sminkek fiúkon lányokon egyaránt… Meg is jegyeztük nemrég a fodrászoknak manapság egyszerű dolguk van… elég csak azt tudni mi az a Tokio hotel, emo (EMO) stílus (bocsánat ÉLETÉRZÉS! csak mint a hippizmus…) s aztán ha bemegy hozzájuk a delikvens s azt mondja „Olyan Bill Kaulitz-os frizkót akarok vágod?!”… ők meg vágják… a jó pofát is és a hajat is… és adott esetben festik is… ez utóbbi mostanában eléggé muszáj dolog lett… még az is feketére festi a haját akinek alapvetően is az… csak mer´ mér´ ne má’…A barátaim és én a kellemes 20-as 30-as éveinket tapossuk… minket is meggyötörnek olykor a mindennapok, mi is voltunk 10 egynéhány évesek… túl éltük, pedig minket is támadtak pattanások, tinédzser kori borzalmak, nagy betűs szerelmek és kisebb betűsek.Mostanára nagy általánosságban mindannyian munkahelyen tengetjük el napjaink meglehetősen nagy részét. Azt hiszem felnőttünk… pedig… nem volt PlayStation, mobiltelefon, applemac, mp3-4… és mégis emberek lettünk… nem unatkoztunk nyáron, nem unatkoztunk télen. Ha egy labda került a közelünkbe meg volt oldva 8-10 órára a napunk. Nem ültünk akkor naphosszat a számítógépet bámulva már-már csak megszokás szerűen kattintva egyet- egyet. Nem poshadtunk órákat a TV előtt… zenét hallgattunk és nem zörgést, puffogást, pittyegést, kattogást, anyuapu nem bízott a tvdajkára minket… pedig ők is dolgoztak akkor is… mosatlan gyümölcsöt ettünk a fáról, a kútból ittunk kevésbé update vizet, délben is napoztunk, és fogat is moshattunk bármikor nyugodt szívvel, átúszhattuk a Balatont, Dunát, Körösöket mindenféle cián, méreg fertőzések nélkül… mezítláb szaladtunk és nem EU szabványos játszótéren játszottunk mókus keréken, átfordulós hintán, libikókán… nem pedig be határolhatatlan valami fémizéken-de persze gumi szőnyegen, nem mc´donalds-os/burger king-es szendvicseken éltünk hanem csülköt, szalonnát, oldalast ettünk, két pofával zabáltuk a limót és medve talppal szórakoztattuk magunkat a búcsúban… és nem érdekelt a koleszterin szintünk… mégsem lettünk 100 kilósakHétvégente összeül a banda és olyankor felidézzük ezeket a dolgokat… az ételek ízeinek változását, beszélgetünk ezekről a mai divatokról, életérzésekről, nap mint nap létezésekről… egyáltalán az életről… mert ugye hát, az megy… a generációk most már nemhogy homlokegyenest másképpen élnek mint édes- nagy- déd- ük nagyanyáink-apáink vagy akár mi gyerek korunkban, de egyre inkább populációs pusztításba vannak önmaguk ellen… deGENERÁCIÓS fejlődés egyedek… persze rosszabbat is lehetne mondani rájuk… de minden kornak meg van a maga dilije… ennek a kornak most éppen ez.Érdekes azonban, hogy azok a szülők akik ezt a fajta ’ fejlődést’ hagyják, elősegítik, támogatják a saját gyermekeiknél ők is velünk kb egyidősek … itt jön be - a párhuzamosak a végtelenben találkoznak- innen nézve a végtelen most visszafele van… s a másik irányba nézve igen csak két irányba futnak az életek… ez van!Furcsa amikor mi voltunk ennyi idősek voltak jövő terveink… és tettünk is azokért, tanultunk, nyaranta dolgoztunk… egyesek iskola mellett is… és most valamennyien a megdolgozott életünket tartjuk fenn.Azonban nem látom ezeknek az embereknek az ambícióit… hát hol lennének? két csavart cigi, 3 üveg sör és 1 feles között? ott nincs hely… mert épp akkor kell megkeresni az ipodon a kedvenc számát… hogyan lesznek ezek később EMBEREK?!? Ha nem tanulnak, hogyan lesznek jó bírók, ügyészek, jogászok, orvosok, eladók, rendőrök, alkalmazók és alkalmazottak.Mert mostanában ugye nem nézik benn van e a gyerek az iskolában, késik e, van e házi feladata, tudja e hol van Magyarország vagy Afrika a térképen, tud e rendesen magyarul a gyerek…Nekem 13 évesen nem azon járt az eszem, hogyan nézhetnék ki 23 évesnek, hogyan és kivel lehetne minél többet szexelni, nem akartam naponta háromszor meghalni és nem nyomtam magamba napi 7 gramm füvet vagy egyéb drogot, 5-6 korsó sört. Éltem a kis életemet de mellette volt időm segíteni anyukámnak… ha néha csak annyival, hogy nem néztem mosóasszonynak… de ennyivel is levettem némi terhet a válláról…hát így változik az élet.A technika fejlődésével az emberek is gyorsulnak… mint az mp3-ak … a számukra kevésbé fontosnak ítélt dolgokat elhagyják… és csupa szerintük fontossal töltik meg rövidke életük… ők 13-14-15-16 évesen akarnak már felnőttek lenni.
Pedig gyereknek lenni jó!Ha nem akkor gyerek az ember amikor annak itt van az ideje akkor mikor lesz az? Amikor már komoly felelősségteljes döntéseket kellene hozni?!?!?!?!Mert a felnőtt életnek van egy ilyen oldala is… nem csak attól felnőtt valaki, hogy ész nélkül iszik, dohányzik… és persze ˝gyermek marad az ember ameddig él…˝ de ezt azért nem árt megalapozni.Mert később nagyon fog hiányozni!És azt hiszem a jövőben új értelmet nyer az a kifejezés miszerint - HÁT ENNEK NEM VOLT GYEREKSZOBÁJA! -

Ez a bejegyzés a Tesz-Vesz blogger versenyén indul.
Jelentkezz Te is!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Teljesen igazad van.
14 éves vagyok, és elnézem hogy a barátaim sorra halnak meg a drogoktól, az alkoholtól, vagy mert öngyilkosok lesznek. Nincs életcéljuk, alig várják, hogy péntek esténként bulizni menjenek, és holtrészegre igyák magukat. És ha már csak ennek élnek, hol van az életük?
Nem néznek ki a tömegből, látszólag ugyanolyan vagyok mint ők, de nem iszom, nem cigizem, és szeretnék felnőni. Nem járok el bulizni, mert szerintem van jobb dolog is, amire költsem a pénzem, és egyáltalán nem érdekelnek. Ezzel szemben barátnőm minden hétvégén telehányja a wc-t, és alkoholmérgezést kap.
Szeretnék célokat elérni az életben, leérettségizni, egyetemre menni... fel akarok nőni.
Néha megjegyzik, hogy furcsa vagyok, mert szeretem a kutyákat, és értük mindent megtennék. Mindenkinek kell egy hobbi, én pedig a gyerekszeretetemet, az embereken segítség vágyamat, és a kutyákat összekötöttem. Állat asszisztált terápiás kutyás vagyok.Mindemellett helyi idősek otthonában felolvasok. 14 évesen. De van társasági életem, szeretnek így is, de néha kapom a megjegyzéseket. De nem érdekel. Szeretem az életemet, és büszke vagyok arra, hogy nem olyan vagyok, mint a korombeliek.