Aki számít ... benne van!

Annak idején ezzel a szlogennel futott a Szaknévsor.

És tényleg...aki számított benne volt…vagy benne akart lenni , s ennek üdvéért mindent meg is tett…nem nagy követelményeknek eleget téve , többnyire sikerrel is járt.

Az új századunknak is van egy új SZAKNÉVSORA...mert aki számít benne van…vagyis inkább úgy mondanám, hogy már csak az számít aki benne van.

Igen!

IWIW generáció lettünk.

Hogy ez mit is jelent egy rövidke történettel mutatnám be.

Az egyik ismerősöm egész egyszerűen azért nem tudott elmenni az egyik szakközépiskolai tanárának utolsó útjára bocsátására, mert nem tagja az IWIW társadalomnak. Ugyanis annak ellenére, hogy mindenféle kommunikációs kapocs nyitott volt a volt osztálytársak, tanárok felé/felől –ismert postai címadatok, telefon, email, személyes találkozó esélye- a temetés híre csak az IWIW üzenő falon jelent meg.

Hogy lehet ez?!

Annyira IWIW központú társadalom lettünk, hogy már nem létezik egyéb közlési mód?!

Értem én, hogy az email mellett sokaknak már elavult dolog postára menni, sorba állni levelet feladni…sokaknak talán 0 lenne a válaszuk, arra kérdésre, hogy HÁNY LEVELET ADTÁL FEL POSTAI ÚTON ÉLETEDBEN?!

Én magam is tagja vagyok, és azt aláírom, hogy az IWIW valóban egy hasznos találmány. De, hogy ennyire életközpont legyen, azt azért kétlem.

Hova lett a jó öreg távirat?!

Azért annak a kézi levélírásnak, borítékolásnak, hajtogatásnak, sorban állásnak vagy éppen ládázásnak megvolt a maga szépsége.

Én a mai napig űzöm ezt a XXI. századi extrémsportot.