2008.04.26.
Meglepetééééééééééééééééééééééééssssssssssss.....
A hetek óta titokban tervezgetett meglepetés születésnapi buli igazán jól sülte el magát.
A közbenjárások nagyon jól sikerültek, még a folyton folyvást változó elterelő hadművelet is sikerességig vitte a dolgokat. Az állandó kisebb füllentések azonban elmorcosították a hangulatot idehaza, de a lelkemmel lekártyázva , végül arra jutottam, hogy a jó ügy érdekében mindent képes vagyok elviselni….legalábbis nagyon-nagyon-nagyon sokat.
Szóval…pénteken jól bevásároltunk Kingával. Igazából ahová szatyor akasztható oda akasztottunk is. Rohadt könnyű hozzászokni, hogy autóval járok vásárolni.. Dddde…végülis hazavergődtünk , elrejtettük az elrejteni valót, majd neki láttuk bepácolni a csirkét. Még Ati hazaérkezése előtt sikerült befejezni. Mitöbb! Még a fokhagyma szagot is sikerült eltüntetni. Ami a lebukás veszélyét öltöztette magába. De minden jól ment. Elmentünk focizni, és ott még az utolsó egyeztetéseket tettük.
Szombaton korán keltünk, mégis eltököltük az egész napot. Még napközben, míg Ati csavarogni volt át mentem a szomszédokkal beszélni, nehogy ránk hívják a jardokat, meg békésebb ez így. Már aggódtam, mert még otthon voltunk mikor az első érkezők már gyakorlatilag a küszöbön álltak, mert Ágicám és Abu elég korán érkeztek.. mi meg későn távoztunk..Így picit várakozniuk kellett. De útra keltünk. Diék is megérkeztek végre, és kisebb-nagyobb zökkenők után sikerült bejutniuk a lakásomba. Majd Ati lakásába is betudtak menni, lassna megérkeztek az emberek, mi meg ünnepelgtünk Kingáéknál.Ati ránézésre mit sem sejtve. Majd miután leértekeztem Misiékkel, az ő oldalukról hogyan is állnak a dolgok, és pozitív választ kaptam Enikőék kíváncsiságát kielégítendőn haza vettük az irányt. Hogy megcsodálhassák szép új lakásunkat. Hazaérve minden csendesnek látszott. Még én is elhittem volna, ha nem tudom, hogy azon a büszke 35m2 –en közel 20 fő tömörödik.
Végre eljutottunk az ajtóig, Ati kinyitotta, és csak úgy az arcába robbant a MEGLEPETÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSS!
Láttam az arcán, hogy tényleg semmit sem sejtett, még egy könnycseppet is elmorzsolt a szeme sarkában.
Hogy őszinte legyek az a bizonyos könnycsepp az én szemembe is bekerült.
Még én is meglepődtem. Összesen 27 ember állott a lakásban egyszerre.
Őrület! Őrület! Őrület!
Elkezdődött a buli, a grill begyújtása azért kis gondot okozott de Abu megadta az ellenkező szénnek a kegyelemdöfést. A tábortűz pattogósra vette a figurát, lassan ránk esteledik.
Jó hangulatú nevetések, gitár szóló, balta suhintások hangja, grill és szalonna illata lengte be a környéket.
Jó volt látni Ati örömét, s hogy valóban megérte ezért dolgozni.
Fogyni kezdett a társaság. Meglepetéssel Péteren ismét rajta maradt majdnem minden textil amiben érkezett.
Hajnali fél 4kor távoztak a z utolsók. Mámor, álom és egyéb ittasan.
Mi összetakarítottunk annyira, hogy majdnem lakás kinézete legyen az OBJEKTUMNAK.
És ágyba bújtunk, hogy a délutáni családi ebéden emberi alakot legyünk képesek ölteni.
Köszönöm mindenkinek aki vásárolt, lufit fújt, sütit sütött, énekelt, fát vágott, követ pakolt, szalagot,-szerpentint tekert, nyársat hozott, parkolást intézett, csendben volt és kiabált, titkolt és tagadott, fényképezett és rákerült a fényképekre, asztalt tolt, és széket pakolt, jelen volt és a távolból ünnepelt velünk, aki a szomszédból jött és aki az ország másik végéről, aki gitárt hozott s aki grillt gyújtott, aki csirkét pácolt, aki tortát hozott, aki melegséget, és barátságot.
Egyszóval mindenkinek aki részt vett a buliban és a szervezésből kivette valamelyest is a részét.
Nagy Nina puszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése