Éjszaka többször felébreszt keserves sírásával, a napot kisebb megszakításokkal, de átalussza.
Az este folyamán minden mozgó, zizgő fényfoszlány játék J, gondolná az ember majd jól elfárad.
De neeeeeeeeeeeeeeem….. az alig 2 hetes Saffi Hercegnő olyan energiát képes magába szippantani az egész napos szundikálással, hogy míg a mi szemeink játéka csodálatában le-le ragadtak, ő töretlenül játszott tovább, harapott, karmolt, s mikor észrevette lankadt az érdeklődésünk vad dorombolásba fogottJ Hát lehet annak ellenállni?!
De végre nyugovóra tértünk úgy aludtunk el, hogy a mellkasomon feküdt, dorombolt kb 1 percig és már húzta is a ’macska’bőrt
Éjjel felkeltünk enni! Kétszer is.
Majd lefeküdtem aludni, mikor is arra lettem figyelmes, hogy a kis kedvencem kegyetlenül kapar vissza az ágyra hozzám. Miután jóllakta magát jött vissza. Felmászott az ágyra, és vissza az előbb felmelegített helyére a mellkasomra, édesen lógatta az egyik mancsocskáját a vállamra.
Édes pofa, volt büfike is…úgyhogy hajnali 4 órakor mehettem mosakodni. Addig végeláthatatlanul (vége hallhatatlanul?!?!?) sírt, hogy hol vagyok már, és a két gyönyörűséges kék szemével vont kérdőre mikor megérkeztem, hogy ugyan már MERRE JÁRTAM?!
Igen, így van ez, ha anyai feladatokat vállal magára az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése