gondolatmorzsákjaim

Érezni, hogy fontos vagy valakinek. Dehogy vagy fontos. Előbb vagy utóbb eldob, mint egy használt papír zsebkendőt. Egyszerűen csak otthagy valahol. Szerelem! Pffffff… mi a fene különbség van a szerelem és a fájdalom, gyűlölet között?!??! SEMMI!Persze most védve vagyok. Óv, őriz ölelő karod. S bár úgy érzem, meghalok, a világ elől nálad elbújhatok. Mert menedék ez, menhely nekem. Félek egyedül lenni ebben e rettentő univerzumban. Amint egy percre egymagam vagyok, rám támadnak a csillagok, s gondolataimba fojtanak bele. Szeretni csak addig merek, Míg az élet pörög veled. Mert a szerelem egyet jelent veled, s ha te már nem vagy, én többé nem szerethetek.Kívántam, hogy gyűrűt viselj velem, S mint a nagyok, csókkal az égig emeld örömödben. Voltál VALAKI, s most lettél VALAMI. Valami nyomó fájdalom, valami el nem múló nyomás itt belül. Vacakul érzem most magam. Mint egy eldobott papír cetli, min a jegyzet már nem érdekes, mint egy kiürült üdítős palack. Kérdés nélkül hagytál magamra. Pedig mindenkinél jobban tudod, hogy ettől félek a legjobban. Én nem csak egy test akarok lenni, ami bármikor lázba hoz. Ebben a testben is van lélek. Aminek fáj, hogy csak egy tárgy vagyok. Egy használati eszköz semmi több. Hibázni fájdalmas dolog. De következményeképpen rá jövünk hol a helyünk igazán. Feldolgozhatatlan, megváltoztathatatlannak tűnő dolgok vesznek körül. Utálom a változásokat.