Álláskeresés miért kell egyet jelentsen a tisztességesség és a méltóság elvesztésével?!

Aktív álláskeresőként is igényem van megtartani magam annak aki akkor vagyok amikor napra nap van állandó munkahelyem. Van méltóságom, amit a munkakeresés során valahogy szeretnének kiölni belőlem. Ember vagyok, nem egy tárgy, nem munkatáborba szeretnék menni, s még ez az átkozott kapitalista világ sem kényszeríthet arra senkit, hogy emberi méltóságát adja cserébe egy munkahelyért. Ha nincs méltóságunk mink marad? Azért élünk, hogy dolgozzunk? Vagy azért dolgozunk, hogy éljünk? Munkaerőpiac látkép dióhélyban 2009. :
Légy 23-30 közötti, fiatal-fiatalos pályakezdő, minimum 6 év tapasztalattal, beszélj minimum
2 idegen nyelven, de ha 3-4 az még jobb, nem számít, ha magyarul nem tudsz helyesen az a lényeg, hogy az angolod kommunikatív legyen. Legyen érettségid, diplomád, különböző szakmai végzettséged, lehetőleg ezek is felsőszintűek, de mindemellett a fizetési elvárásod legyen egy 8 elemit végzetté. S ha teheted inkább ne is közöld, hogy több diplomás vagy, megy túlképzetté válsz. Ne legyenek juttatási igényeid örülj, hogy lesz egy állásod, talán még be is jelentenek, esetleg alapbéres fizetéssel, és nem jutalékokért kell napi szinten a hozzád hasonlóan szarban lévő emberekre tukmálnod egy „higgye el, magának szüksége van 75.000Ft-ért erre a remek serpenyőre” terméket. Esetleg még miközben kileheled a munkáltatód ’megélhetéséért’ a lelked is napi 9-10-12 órában, mert, hol van már a napi 8 órás munkaidő, heti 6 munkanappal, talán nem küldenek el azért mert van valaki, aki kevesebbért is elvállalja ugyanazt a munkát. Nincs hétvége, szabadnapjaid meg megbeszélés tárgyát képzik. Nem lehetsz beteg, mert attól kell tartanod mire vissza mész addigra már valaki más ül a székedben. Ettől az állandóan nyomasztó gondolattól persze mindig gyomorgörcsöd van. Az állásinterjúkon más hangzik el, mint ami valójában fedi a munkakört. Primitiv álláshírdetések, nem is értem, hogy kerülhetnek ki a hírdetőkbe akár interneten akár újságban. Irodai munka hírdetésbe rejtett perverziók. S csodálkoznak, hogy nem merek egyedül elmenni egy olyan állásinterjúra amikor egy étterembe, kávézóba invitálnak. Néhány évvel ezelőtt nem volt ezzel problémám, nem féltem, hogy lehet, hogy nem jövök vissza mert bevágnak egy furgonba és kivisznek olaszországba ’táncosnőnek’. Olyan munkalehetőséget ajánlanak ahol hazudnod kell embertársaidnak. Ahol le kell húzni őket, holott tudod, hogy minden összekuporgatott pénzét készül most odaadni neked. Az interjúkon úgy beszélnek az emberrel mintha valami felsőbbrendő lény leszármazottjai lennének. 99 elküldött jelentkezésből örülhetsz, ha 3 ra reagálnak. És az interjún közlik, hogy mivel közel 200 jelentkező van, csak a nyertest értesítik, hát mit képzelek én, majd még elküldenek még 199 e-mailt. Tényleg nem tudom mit képzelek, hogy ha azt hiszem az asszisztensnek éppen van annyi ideje, hogy 3szor oda klikkeljen, címlistába vegyen pár nevet, és egyetlen levelet egyszer megfogalmazzon, majd elküldjön mindenkinek- ingyen. Külön tetszenek még a „dolgozni akarsz?! fizess” féle állásajánlatok is. Meg az interjúkon elhangzó olyan kérdések amiket egyszerűen nem tudom, hogy van egyeseknek arcuk megkérdezni. Mint például, a fel nem tehető kérdések, amiket szépen barátságosan felöltöztetnek: van párja? és, hogy vannak? lefordítva: mikor szeretne gyermeket szülni?vagy az egyedül él? lefordítva: van gyermeke?

El akarják venni minden méltóságunkat és tisztességes érzésünket. Csapj be mindenkit -én is ebből élek. Verj át minden embert - mert neked jobb lesz ettől.
Hát nekem nem lesz jobb attól ha egy idős nénikét meggyőzök arról, hogy neki 300ezres bunzenégőre van szüksége, és ne tessék aggódni, van hitel, meg részletfizetés is. Tudom, hogy pénzből élek, de vannak olyan dolgok amiket nem visel jól a lelkem. És nem fogom ezt a hozzáállásomat eldobni, semmilyen sokat ígérő állás miatt. Nem, nem válogatok, én egyszerűen csak dolgozni szeretnék tisztességesen, és mindemellett ember maradni, teljes méltóságomban. És végig sétálni úgy az utcán, hogy nem köpködnek meg.