Mindig, bármiről is volt szó, azt mondtad nekem, nem érdemlem meg.
Nem kaptam, nem simogattál, nem csókoltál, nem hívtál, nem jöttél velem, hozzám, nem vittél magaddal, velem nem számoltál, rám nem gondoltál, nem szerettél.Mert "NEM ÉRDEMLED MEG."
És ha az embernek valamit sokszor mondanak egy idő után elhiszi, hogy az tényleg úgy van. Picivel több mint egy egész évtized épp elég is volt erre. És csakugyan, mostanra tudatosult bennem, valóban nem érdemeltem meg.
Azt, hogy így bánj velem. Hogy el kelljen viselnem a hozzámállásod. Hogy rendre én hajtsak fejet és újra belemenjek az ócska játékodba amiben csak neked voltak kiváltságaid, és csak nekem voltak szabályok amikhez tartanom kellett magam.
Most én mondom, ezt tényleg nem érdemeltem meg.
És már azt érzem, hogy Te nem érdemeltél meg engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése