… barátság, szerelem, közelség, távolság, intimitás, megértés, bizalom …
Rendszeres olvasója vagyok Tisza Kata blogjának… könyveinek.
amit érzek: igazságok Tisza Kata tollából… az én lelkem tintájával.
most is ilyenre találtam
„én rajtad keresztül vagyok ilyen én.”
"Mennyire kerülhetünk közel egymáshoz, hogy ne bántsuk egymást? A túlzott közelség ugyanolyan fájdalmas lehet, akárcsak a túlzott távolság.
Ez felelősség. "
Komoly felelősség. Bizony!
Én egymagam, hogy tudnám eldönteni, ha mindössze csak érzelemmel közeledek mások felé??? Ha csak az van bennem ’segíteni neki’, ’megláttam megszerettem…’ , ’ ezzel az emberrel nekem kapcsolatot kell teremtenem’…
Megoldása lehet a feltétel nélküli megadás és a „ legyünk mi ketten egyek, és legyek én az az egy.”
És ha ő nem is akarja, hogy segítsek??!?! És ha ő nem is akarja, hogy a barátja legyek?! És ha tudja, hogy nem tud majd viszont szeretni, vagy nem tud úgy szeretni és mégis elfogadja szeretetemet…’amíg nem lesz jobb’… alapon.
Ez utóbbi esetben önzése elitélendő, vagy felfogható , hogy az az ÉN az ő?! És e döntése miatt felelősségre vonható úgy, hogy ő is csak egy én egymagában?
Ebben a filózófikus aktívegoizmusban* nem csak én*/ *döntök arról hogy egy egy magától kialakult kapcsolat milyen kimenetelű lesz … bár küzdhetek azért, hogy én ne okozzak fájdalmat… de ahhoz a másik félnek is tennie kell, hogy ő ne fájjon nekem*/** .
Kölcsönös egoizmus… a egymásért.
...ez az abszolút lehetetlen. (de tudjuk..a lehetetlen nem létezik..ez az emberi génállományba kódolva van.)
Ezért mind akarjuk, hogy létezzen, egy ilyen valóságot…csak az időintervallumok elsodorják olykor a térben egymás mellett ezeket az utakat … persze olykor olykor történik valami csoda, és egymásba nyitja ezeket az egyeneseket, hogy szembe sétálhassunk egymással, a saját kis egoizmusunkkal…és meghajolhassunk a másiké előtt. Mert ahhoz , hogy valóban elérhessük azt, hogy „én rajtad keresztül vagyok ilyen én.” meg kell hajolnunk néha egymás előtt.
Azonban ennek kölcsönösnek kell(ene) lennie.
Rendszeres olvasója vagyok Tisza Kata blogjának… könyveinek.
amit érzek: igazságok Tisza Kata tollából… az én lelkem tintájával.
most is ilyenre találtam
„én rajtad keresztül vagyok ilyen én.”
"Mennyire kerülhetünk közel egymáshoz, hogy ne bántsuk egymást? A túlzott közelség ugyanolyan fájdalmas lehet, akárcsak a túlzott távolság.
Ez felelősség. "
Komoly felelősség. Bizony!
Én egymagam, hogy tudnám eldönteni, ha mindössze csak érzelemmel közeledek mások felé??? Ha csak az van bennem ’segíteni neki’, ’megláttam megszerettem…’ , ’ ezzel az emberrel nekem kapcsolatot kell teremtenem’…
Megoldása lehet a feltétel nélküli megadás és a „ legyünk mi ketten egyek, és legyek én az az egy.”
És ha ő nem is akarja, hogy segítsek??!?! És ha ő nem is akarja, hogy a barátja legyek?! És ha tudja, hogy nem tud majd viszont szeretni, vagy nem tud úgy szeretni és mégis elfogadja szeretetemet…’amíg nem lesz jobb’… alapon.
Ez utóbbi esetben önzése elitélendő, vagy felfogható , hogy az az ÉN az ő?! És e döntése miatt felelősségre vonható úgy, hogy ő is csak egy én egymagában?
Ebben a filózófikus aktívegoizmusban* nem csak én*/ *döntök arról hogy egy egy magától kialakult kapcsolat milyen kimenetelű lesz … bár küzdhetek azért, hogy én ne okozzak fájdalmat… de ahhoz a másik félnek is tennie kell, hogy ő ne fájjon nekem*/** .
Kölcsönös egoizmus… a egymásért.
...ez az abszolút lehetetlen. (de tudjuk..a lehetetlen nem létezik..ez az emberi génállományba kódolva van.)
Ezért mind akarjuk, hogy létezzen, egy ilyen valóságot…csak az időintervallumok elsodorják olykor a térben egymás mellett ezeket az utakat … persze olykor olykor történik valami csoda, és egymásba nyitja ezeket az egyeneseket, hogy szembe sétálhassunk egymással, a saját kis egoizmusunkkal…és meghajolhassunk a másiké előtt. Mert ahhoz , hogy valóban elérhessük azt, hogy „én rajtad keresztül vagyok ilyen én.” meg kell hajolnunk néha egymás előtt.
Azonban ennek kölcsönösnek kell(ene) lennie.
* : folyamatosén
*/* : kitérő -
*/** : visszatérő énindividuum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése