A napokban közölték velem olyan „MÁS” vagyok, mert nem a megszokott szomorú, szerelmes kislányként írtam könnycseppeket szemekbe, hanem démoni, erotikával túlfűtött, több résztvevős bi-sexuális (szándékos -) történetet vetettem papírra.
MÁS lettem a szemében, mert megmutattam egy MÁSik arcomat. Mert leírtam, hogy, ahogy majdnem minden nőben bennem is ott dübörög a gondolat: Milyen lehet egy MÁSik nővel?!
Leírtam ami bennem képződött e gondolatok után. És azt kaptam, hogy pont tőlem nem várta volna.
Miért?
Miért megvetendő ez?
Miért lettem MÁS?
Mitől MÁS az aki MÁS?
MÁS vagyok akkor, ha mindenki buszjeggyel jár de én bérlettel?!
MÁS vagyok, ha mindenki Colát iszik és dohányzik, de én leszoktam mindkettőről?!
MÁS vagyok, ha unom ezt az egész MÁSságot kitaszító világot?!
MÁS vagyok, mert én nem vetem meg azokat akiket a többiek MÁSoknak neveznek?!
Mitől lett MÁS aki MÁS?
Hiszen ugyanolyan érzelmekkel táplálkozik, ugyanozokon a szerelmes dalokon fordul meg vele a világ ha hiányzik a párja, ugyanazt az érzést érzi, ugyanazt a pénzt használja, ugyanazt az ételt eszi, ugyanazt a levegőt szívja.
A különbség csupán müonysznyi a kétféle ember között!
Annyi, hogy ő nem mondja, hogy a többi ember MÁS…pedig…a felsoroltak alapján, még…..igaza is lehetne.
Remélem azoknak akik elolvasták e pár soromat mire a végére értek kiscit heroltjuk lett a rengeteg MÁS jelzőtől. És azt érzik értelmét vesztette e szó.
Mondhatnám helyette akár azt is ugyanolyan.
Én ugyanolyan vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése