Mi nem veszünk össze soha! Mert én nem akarom!

Onnan tudom, hogy mivé lettél bennem, hogy mindig azonnal szeretnélek itt tudni.
Mint akit megfosztottak az utolsó öleléstől.

De nem szólok. Csak várlak.
Türelmesen várom míg végre megérkezel, és akkor úgy ölellek mint akit megfosztottak az utolsó öleléstől.

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,a világegyetemnek rám ragyogása.” /Hamvas Béla/