Két felejthetetlen napot töltöttem Debrecenben Ágicccánál!
Már nagyon hiányzott! Tavaly mindig Ő jött. Most Nina ment.
Végre volt ölelés, cejetééés, puszcik, nevetés, póker, kirándulás, fotózás, merengés a múlton, jó élmények felidézése, képek nézegetése-másolása, előkerültek a régi dolgok, emlékek, ajándékok. Tegnapok és tegnapelőttek.
Szóval rövidítve, 2 napba sűrítve a tavalyi nyár.
Meglátogattuk kézen fogva az Arborétumot, s az egyetemet, a nagy erdőt, megmoziztuk a plázát, kiöntöttünk egy kis lelket, ami gyűlt eddig rég találkozásunk óta.
De a búcsúzás megint hamar kopogtatott az ajtón , és ez az amit mindketten olyan NAGYON UTÁLUNK!
de minden búcsúzásban benne van, hogy NEMSOKÁRA ÚJRA LÁTLAK.
Megyek vagy jön, vagy félúton találkozunk. Lehet, nem ma, lehet nem holnap, de ez a szárnyak nélküli szerelem nem szakad meg mert tudjuk a távolság csak fizikai paraméter. Két szerető lélek közt nem létezik távolság.
És Te itt vagy velem mindig!
1 megjegyzés:
SZRTLK!!! <3
Nagyon.
Már a következő öleléseken gondolkodom. :)
Megjegyzés küldése