nem fog mozdulni soha

A héten leltem rá eme kincsre a nagyítás című folyóiratban. Jobban mondva annak a címlapján. akárhányszor olvasom el , olyan mintha a végére az lenne írva, olvass ismét...eszi magát belém...vagy magamból ettem ki...még nem tudom...

Horváth László Imre
Nem fog mozdulni soha

Igyekszem alig gondolni rád,
olyanok ezek a napok,
mint egy vers első sorai,
amiket talán kedvem szerint
kíhúzhatok.
Hiányzom neked?
Elképzelhetetlen, elképzelhető.
Minek kertem legszebb szobrába
beleszeretni, nem fog mozdulni soha,
marad ebben akifordult tartásban,
könyörgő tekintettel, mintha folyton
zavarban, tépelődve fordul félig el
tőlem a kő, fordul félig felém.
Néhány napig feléd
jártam a kertben, gyaloglásaim, időm
így igazítottam, a kocsmában
igyekeztelek komolyan venni,
körülöttünk mindig turistacsoport,
kis darabokat törtek le belőled, rád-
véstek obszcén rajzokat, monogramokat,
mittudomén. Mesélhetnék, próbáltam
is mesélni, hány szobrot törtem össze
és mennyi más lopott kavics nyomja a zsebem,
vagy, hogy nem akarlak hazavinni, nem is
a fölöslegességtől félek már, hanem, hogy
nagy nehezen csaka többi kődarab közé
helyezlek el, megint úgy ébredek, kerti
törpék csak a szerelem, kopott festék rajtuk
minden szavam, elvadult udvarban hevernek
a többi limlom között.