sorsdöntés

Ha egy döntés körvonalazódik, vagy kérdése megfogalmazódott bennünk, de mi gyengék vagyunk megtenni a lépést az Élet egy idő után feldühödik, és azt mondja „Jó, hát ha te nem, akkor majd én” és meg is teszi. Dönt helyettünk. Visszavonhatatlanul. Tesz egy lépést amit nekünk kellett volna megtenni, és persze, talán akkor minden egy picit másképpen alakult volna. Vagyis jellemzően másképp alakulhatnának azok a döntések melyeket mi lépünk meg, s nem az élet helyettünk.

De mi vastagbundás szürke kis nyuszik vagyunk, bátortalanok ahhoz, hogy ne engedjük át neki a tettet. És ő jön. Ő. És további várakozás, és nézelődés nélkül megteszi helyettünk.

Mondhatnám belenyugodva, hogy...és ez így van jól. De ebben a percben nem ezt érzem.

Még ha tudom is azt, hogy ha egy levélnek le kell hullania, az le is fog.