2012. május 3., csütörtök

lélekszilánkok




Csak néhány ember van, akinek igazán meg akarok felelni. Meg mutatni, hogy 'nézd, én képes vagyok rá!' Hogy a szemében egy kis büszke dicséretet láthassak...
Én választottam ki őket erre a posztra. Én emeltem őket erre a piedesztárra. Nem ők címerezték fel magukat... Én voltam!
Mintha egy szülőképet választanék bennük...mert azt szeretném... Mert a szülői dícséret előre visz!
S mikor nem sikerül megfelelnem NEKIK, bennem meghalok. Elsüllyedek egy langyos mocsárban és megkövezem magam...
Egy-egy is elég... De mikor rögtön kettő... rossz érzés, hogy csalódniuk kell bennem. Mert nem tettem meg mindent... MERT MEGINT NEM TETTEM MEG MINDENT HOGY NE ÍGY LEGYEN!
Most egy picit megvetem magam...ami közben ők még nagyobbra nőnek a szememben.
Hiszen a sohse volt szülői dícséret értékét, a 'kiválasztottszülők' szemrehányása még jobban emeli.
Csalódtam magamban, mert csalódást okoztam két olyan embernek, akiknek mindennél jobban szeretnék megfelelni.
Akik, még ha nem is tudják, jelenleg életem legfontosabb résztvevői. 

Nincsenek megjegyzések: